Az italcsomagolások újrahasznosításának első lépése azok visszagyűjtése.
Ez többféle rendszerben, és rendszerenként többféle módon történhet. Először vegyük végig az önkéntes visszaváltó/visszagyűjtő rendszerek, majd a kötelező betétdíjas rendszerek megoldásait, beleértve a csomagolások azonosítását/válogatását, tárolását, számlálását és leadását is.
Önkéntes visszaváltó/visszagyűjtő rendszerek
Az önkéntes visszaváltó/visszagyűjtő rendszerek általában egy társadalmi vagy gazdasági csoport által működnek. Ezek lehetnek profitorientált vagy nonprofit csoportok. A mozgatójuk pedig a csoport környezetvédelem iránti elkötelezettsége vagy valamilyen gazdasági érdek. A rendszerek jellemzője, hogy általában egyféle csomagolásra fókuszálnak, a visszaváltási díj csekély vagy nincs is, és a rendszerhez való csatlakozás is önkéntes. Az önkéntes visszaváltó rendszerekben összegyűlt haszonanyagok végül egyenesen vagy több szereplőn keresztül egy újrahasznosítóüzemmel kapcsolatban álló hulladékfeldolgozóhoz kerülnek.
A visszagyűjtés dedikált gyűjtőedényekkel; leadási/átvételi pontokon; automatákon keresztül történhet, és az önkéntességből fakadóan a lehetőségei rugalmasak. Megszabhatja a visszavett csomagolás minőségét (pl.: ép, sérült), méretét (pl.: 0,25-1,0 literes méretig), eredetét (pl.: csak Magyarországon forgalmazott), a visszaváltási díj összegét, darabra vagy súlyra veszi-e vissza őket, a visszaváltási díj kifizetésének módját stb.
Gyűjtőedényeken keresztüli gyűjtés esetén az edényeket kezelheti a helyet biztosító partner, vagy a rendszert működtető csoport. Az előbbi esetben a partner üríti a kukákat, az összegyűlt anyagot tárolja, majd elegendő mennyiség összegyűltekor, vagy rendszeres időközönként le/eladja a rendszer üzemeltetőjének, egy hulladékkezelőnek vagy egy haszonanyagkereskedésnek. Az utóbbi esetben az üzemeltető a saját logisztikai rendszerét használja a gyűjtőedények ürítésére és a haszonanyag további tárolására, kezelésére. Ilyen rendszer a szelektív hulladékgyűjtés is. Az így gyűjtött anyagok utólagos válogatása elengedhetetlen, mert az átvételnél nincs semmilyen ellenőrzés.
A leadási/átvételi pontok jellemzően hulladékkereskedések vagy hulladékkezelő szervezetek lerakó helyei, ahol szelektíven gyűjtik, tárolják az anyagokat. Innen kerülnek tovább az újrahasznosító üzemekbe. A kereskedések az érvényes jogszabályokat betartva (mit, kitől stb.), súlyra veszik meg az anyagokat, az áraikat szabadon megszabva. A szelektív gyűjtőpontokon ingyenes az átvétel, pénzmozgás nincs, de itt is lehetnek feltételei, különböző szabályai az átvételnek. A kereskedésekben az átvételnél ellenőrzik az anyag tisztaságát, így utólagos válogatásra nincs szükség. Az ingyenes leadóhelyeken viszont ez a kontroll valószínűleg elmarad, ezért az onnan származó anyag szennyezett lehet más anyagokkal.
Az automatákon keresztül visszavett anyagok a legtisztábbak, mert ezek a gépek darabonként ellenőrzik a méretet, az anyagot, a súlyt, a minőséget, így az ezekben összegyűjtött anyagok válogatása is egyszerűbbé válik, akár el is maradhat. Az automatákat főleg nagy forgalmú helyeken, intézményekben, kereskedelmi pontokon helyezik el. Ha a visszaváltott csomagolásokért fizetnek, az is többféleképpen történhet: készpénzzel; levásárolható bónnal; gyűjtőkártyával, applikációval; de a díj szolgálhat jótékony célokat is. Az így gyűjtött anyag szállítását a rendszerüzemeltető végzi, de addig a tárolásáról a partner gondoskodik.
Betétdíjas rendszerek
Betétdíjas rendszerekből van önkéntes, illetve kötelező.
Az önkéntes rendszerek többutas (újratölthető) italcsomagolásokhoz kapcsolódnak. Ez esetben a gyártó(k), a forgalmazó(k) döntenek környezetvédelmi vagy gazdasági szempontok alapján az italcsomagolásaik visszagyűjtésének önkéntes ösztönzéséről a betétdíjjal. Az ilyen csomagolások (főleg üveg, régebben sok PET) nem újrahasznosításra, hanem megfelelő kezelések (tisztítás, fertőtlenítés) után, újrafelhasználásra kerülnek. Ennek a rendszernek előnye, hogy kevesebb hulladék termelődik és a nyersanyagfelhasználás is csökken. Az ilyen rendszerek költségeit (szállítás, tárolás, tisztítás stb.) a rendszer szereplői (gyártó(k), forgalmazó(k)) biztosítják, a hozzá tartozó feladatokat pedig vagy ők, vagy egy megbízott partner intézi.
Az önkéntes betétdíjas rendszerek nagyban hasonlítanak az önkéntes visszaváltó/visszagyűjtő rendszerekhez. Meghatározhatják a visszavett csomagolás méretét, minőségét, eredetét, díját. A legnagyobb különbség, hogy a betétdíj összege a termék megvásárlásakor kifizetésre kerül, és azt a csomagolás visszaváltásakor teljes egészében visszafizetik. A visszaváltás történhet automatás vagy kézi visszavétellel, de mindenképpen kontrollal, hogy a visszafizetett betétdíj ne kidobott pénz legyen. Ezek a rendszerek csak hibátlan – amik a későbbi kezelés után biztonságosan használhatóak és esztétikailag is megfelelőek a forgalmazáshoz – csomagolásokat vesznek vissza. A visszaváltott csomagolások válogatása már a visszaváltóponton megtörténik, ezzel a későbbiekben nem kell foglalkozni.
Kötelező betétdíjas rendszerekről állami szabályozás rendelkezhet. Ezek jellemzően egyutas (egyszer használatos) italcsomagolásokra vonatkoznak (fém, PET, üveg). Fun fact: a Magyarországon 2024-ben bevezetésre kerülő kötelező betétdíjas rendszer „betétdíj”-ának megnevezése „visszaváltási díj” lesz, így megkülönböztetve a kötelező és önkéntes rendszerek díjait. Az ilyen rendszerek bevezetésének elsősorban a környezet védelme; a hulladék csökkentése; az energiafelhasználás, ezzel az üvegházhatású gázok és egyéb káros anyagok kibocsátásának csökkentése a célja. A legmagasabb szintről történő szabályozás a rendszert kötötté teszi. Megszabja kinek, mit, hol, hogyan, mikor, mennyiért, kitől, kivel lehet és kell visszavennie. Ezeket a rendszereket az állam, vagy a gyártók finanszírozzák, a lebonyolítást pedig egy koncesszor végzi, akit a finanszírozó választ ki.
A kötelező betétdíjas rendszerek hatalmas volumennel, így rengeteg rendszerben lévő pénzzel dolgoznak. Ezért csak kontrollált visszaváltás lehetséges, automatákon keresztül vagy kézi átvétellel. Az ilyen rendszerben visszaváltható italcsomagolások egyedi azonosítókkal rendelkeznek, hogy a visszaéléseket kizárhassák. Ez biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi a rendszert, de komoly kihívásokat is állít az szereplők elé, hiszen ezeket az azonosítókat a folyamat végéig (az elszámolásig) egyértelműen azonosítható állapotban kell tartani!
Az előzőek miatt a csomagolásokat csak ép formában veszik vissza, ez pedig kisebb tárolási és logisztikai próbatétel a fogyasztóknak, mivel az üres csomagolások helyet igényelnek.. A jó hír viszont, hogy az ellenőrzött átvétel miatt az utólagos válogatás leegyszerűsödik, még ha ömlesztve is történt több frakció begyűjtése.
A begyűjtött anyagok leszámlálása vagy az automatán keresztül történik, vagy – kézi átvétel esetén – számláló központokban. Számlálás után a csomagolásokat roncsolják, szintén a visszaélések elkerülése miatt, majd elindulnak az újrahasznosítás útján.
A betétdíjas rendszerek nagyon fontos eszközök az italcsomagolások újrahasznosítási arányának növelésére, ezáltal az általuk okozott a környezeti ártalmak csökkentésére. Az üzenetük pedig egyszerű: pénzt a csomagolásért, és ez elegendőnek tűnik a cél eléréséhez!