Hamarosan arra is rátérünk, de előbb nézzük meg, miért is fontos a csomagolásokat azonosítani.
A visszaváltási rendszerek jellemzően utólagos finanszírozásban működnek. Ez azt jelenti, hogy az átvételi pont (pl. egy kereskedelmi egység), a visszaváltási díjat megelőlegezi a felhasználónak, majd az átvett csomagolásokat átadják a rendszer fenntartójának, az átveszi/elszámolja, és ezután kifizeti az általa átvett és általa elszámolt(!) csomagolásokért járó díjat az átvevő partnernek.
És azért, hogy az átvételi ponton átvett csomagolások száma megegyezzen a fenntartó által elszámolt csomagolások darabszámával, és így egyik felet se érje kár, megbízható azonosítási rendszerre van szükség.
És itt elválik a visszaváltó/visszagyűjtő és a betétdíjas rendszer.
Önkéntes visszaváltó/visszagyűjtő rendszerek
A visszaváltó/visszagyűjtő rendszerek jellemzően önkéntesek, egyfajta csomagolásra (anyagra, gyártóra, felhasználási területre stb.) alakulnak, és a rendszer résztvevői alakítják a szabályokat.
Ezeknek a rendszereknek jellegzetességeiből adódóan az általuk visszaváltott/visszagyűjtött csomagolások valamilyen tulajdonságukban, tulajdonságaikban ugyanolyanok (pl. anyaguk, gyártójuk, méretük stb.), ezért az azonosításuk kevesebb, sokszor mindössze egy paraméter alapján lehetséges.
Nézzünk egy példát, az aludobozt! Ma már mindenki tudja, hogy az aludoboz az egyik legfenntarthatóbb választás, ha az italcsomagolásokat vesszük. Az újrahasznosítása 95 százalékos energiamegtakarítással történik egy új gyártásához képest, a súlya miatt kisebbek a logisztikaiköltségei, így csökkentve az aludobozos termékek karbonlábnyomát; ráadásul trendi és az ital is könnyebben lehűl benne. Ráadásul mindegyik aludoboz egyszerűen újrahasznosítható, mérettől, alaktól, külsőtől függetlenül.
Szóval egy aludobozok visszaváltására/visszagyűjtésére alapuló rendszernek azt kell vizsgálnia, alumínium-e és italosdoboz-e a beérkező csomag.
Alumínium-e?
Ezt egy gyakorlottabb szem a doboz festetlen aljának a színéből könnyen felismeri (az alu fényes, világos, míg a jelenleg egyetlen „konkurens” vas dobozok alja tompább, sötétebb). De érezhető fogásra is, az alu vékonyabb, „finomabb”, a pattanása is más, mint a vasból készültnek; de segítséget nyújt a festése, gyártója is. A legegyszerűbb és legbiztosabb viszont a dobozon található jelölés, ami a csomagolás anyagára utal – alu vagy vas.
Italosdoboz-e?
A fém italosdobozok szerkezete szinte ugyanolyan az egész világon. Az anyaguk, a méreteik és az arányaik azok, amik különböznek, országonként, kultúrákként, földrészekként.
Az anyaguk jellemzően alumínium és vas, bár találkozhatunk PET-testű, alu tetejű öszvérekkel is. Itt a PET átlátszósága ad extra lehetőségeket a fogyasztócsalogatásra, de ezt az eltarthatósággal fizetjük meg. Üzletpolitika kérdése.
A méretük 150-től 1000 ml-ig változik. A Wikipedia szerint a nagyobb kiszerelés inkább Európában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és -meglepő módon- Japánban általános; míg a világ többi részén inkább a kisebb kiszerelések az elfogadottabbak. A konkrét méretek persze függenek a használt mértékegységektől, a gyártótól és sok minden mástól.
Az arányaik szintén különbözhetnek. Mindenki ismeri az üdítős 0,33-as doboz és a sörös 0,33-as doboz közti különbséget. A különbözőség okát nem tudom, de én a logisztika – marketing – termékkihelyezés háromszögében keresném. És naiv lélekként elhiszem, amit ráírtak, hogy 0,33-as. Mindkettő.
Azonosítás
Már írtam, hogy szemre egyszerű az azonosításuk, de ezt megbízhatóan megoldani egy automatában, ráadásul gyorsan, hogy a felhasználó ne töltse ott az egész napját, az kihívás! De teljesíthető.
Az önkéntes rendszerek maguk hozzák a szabályokat, ezért az általuk megadott tartományokon belül kell biztosan felismerni a csomagokat. Ami nem esik ebbe bele, az nem kell. Ennyi.
Itt, Magyarországon 2010 óta működött a Sörszövetség által fenntartott önkéntes aludoboz visszaváltórendszer. Ez “pénzt-a-dobozért” megy, a felhasználó a dobozt bedobja, majd az érte kapott visszaváltási díjat levásárolja. Ez a rendszer a 0,25 literestől 0,5 literesig veszi vissza az aludobozokat visszaváltó automatákon (VTBM – Voluntary Take Back Machine) keresztül.
Ezek az automaták a vas dobozokat egy szimpla mágnes segítségével szűrik ki. Ha vas, jelez, és a csomagolást kisorolja, visszaadja.
A méretet optikai érzékelők nézik. Itt nem szükséges túl nagy precizitás, férjen bele a megadott mérettartományba, alulról és felülről is.
Ez a magyarországi rendszer önkéntes, ezért a hatékonyságának a megnövelésére az ehhez kialakított automaták, világújdonságként(!), átveszik az ép, gyűrt és lapított dobozokat is, kivéve a pogácsára nyomottat, mert annak a mérete nem azonosítható egyértelműen.
Összefoglalva, az önkéntes visszaváltó/visszagyűjtő rendszerek által visszavett/visszagyűjtött anyagok, csomagolások azonosítása néhány paraméter alapján lehetséges, ezért a rendszerben dolgozók képzése és a rendszer automatizálása is hatékonyan, aránylag egyszerűen megoldható. És a saját szabályok miatt, amibe az elszámolási folyamat is beletartozik, kicsi a hibázási lehetőség, az anyagi kockázat alacsony.
A második részben pedig a betétdíjas rendszerről lesz szó.
